129 éve született Szent-György Albert – exkluzív interjú Marcia Szent-Györgyivel
Szeptember 16-án, 129 évvel ezelőtt született Szent-Györgyi Albert, aki nagyon fiatalon, 1937-ben elérte a tudományos versengés lehető legnagyobb elismerését, az élettani-orvosi Nobel-díjat, a „biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. A Professzor igazi példaképpé vált, akinek gondolkodásmódja mindenki számára példaértékű.
A Professzor születésnapja alkalmából Marcia Szent-Györgyit kérdeztük közös történeteikről és kedves emlékeiről. Marcia a Nobel-díjas tudós negyedik, utolsó felesége volt, aki a mai napig odaadással ápolja férje emlékét. A tudós 83 éves volt, amikor feleségül vette az akkor 35 éves festőnőt, Marciát.
Egy újabb születésnap. Hogyan emlékszik vissza a születésnapokra?
M: Emlékszem a hála nagyszerű érzésére. Azért a lehetőségért mondtam minden alkalommal magamban köszönetet, hogy megoszthatom az életem egy nagyszerű, kedves emberrel. Hálás voltam azért az áldásért, hogy kigyógyult a korábbi betegségéből és a szerelmünk folytatódhatott, hogy láthattam őt kiteljesedni a munkájában. Egy újabb születésnappal ismét egyel nőtt azoknak az éveknek a száma, amit munkában és szeretetben tölthettünk el, élvezve az életet.
Megmaradt valami a régi, közös szokásokból?
M: Megőriztem őket és boldogan látom, hogy a lányunk is fontosnak tartja az egészséges táplálkozást, a testedzést, melyet mindketten végzünk, a kerti munkát, melyet beleépítünk a hétköznapi teendőinkbe. Ugyanazt a csendes, egyszerű életet élem. A Professzor nagyon ragaszkodott a napi rutinjához és ez tökéletesen beleillik az én személyes életvitelembe, szóval szinte minden maradt a régiben.
Történt-e olyan esemény az elmúlt évben, mely valahogyan kapcsolódott a Professzorhoz?
M: Az a globális kihívás, hogy legyőzzük vagy keretek között tudjuk tartani a Covidot , a kutatókon múlik. Ez egy olyan csata, amelyhez biztosan csatlakozott volna. Nagyon szorosan együttműködött a kutatókkal leginkább azokban a kérdésekben, melyek az élet minőségének javítását és meghosszabbítását célozták. Mindenki számára megmutatta a C- vitamin és a vitaminok jelentőségét. Ez a tudás napjainkban is nagy szerepet játszik az új vírusokkal való harcban. Szerepet akart vállalni valami nagy és fontos ismeretlen felkutatásában. Az aktuális problémák, mint a klímaváltozás és a környezet károsítása nagyon megviselte volna ugyanúgy, mint ahogy az emberi jogokért való küzdelem is mélyen érintette. A világot érintő nukleáris fenyegetés egyike volt a legnagyobb félelmeinek. Aggasztotta a háború és az értelmetlen pusztítás. Mindig is az új ismeret megszerzése érdekelte, és le lenne nyűgözve az űrutazásban tapasztalt fejlődéstől és a csillagászat új eredményeitől. Az űrről készült felvételek egyszerűen fantasztikusak!
Mi volt a Professzor véleménye a közösségi díjakról?
M: A Professzor felismerte annak a jelentőségét, hogy milyen fontos a tudósok és az orvosok közreműködése az egészségünk érdekében. Az orvosok ültetik át a gyakorlatba a tudósok kutatási eredményeit, és teszik elérhetővé őket pácienseik számára, Ők az eleven kapocs a betegségek elleni harcban, az életminőség fejlesztésében és ők kísérnek ki minket az életből az elmúlás pillanatában. Szükség van az elismerésükre. Szent-Györgyi örökségének ez az egyik fontos eleme, hiszen számára a legfontosabb a teljes emberiség jövőjének fejlesztése volt.
Mi az orvos legnagyobb érdeme?
M: Képességei legjavával kiválóan gondoskodni a páciens érdekeit szem előtt tartva.
Önnek milyen a hiteles orvos? Kinek szavaz bizalmat?
M: Azt gondolom, az orvos annak az oktatási rendszernek a végeredménye, amelyben részt vett. Ennek alapján abban a rendszerben hiszek, mely a legkorszerűbb tudományos eszközöket biztosítja, és elvárja a magas színvonalú, folyamatos tanulást és fejlődést. Az orvos hírneve és az orvosról alkotott szakmai vélemény szintén lényeges.
Mi volt a legszívhezszólóbb, meghatóbb ajándék, amellyel a Professzor valaha meglepte születésnapján?
M: A születésnapok nem voltak kötelező érvényűek. Nagyon mulatságos volt, amikor a negyvenedik születésnapomon ünnepélyesen kijelentette, hogy „márpedig én nem lehetek 40”! Szórakoztató ember volt.